Angyi néni visszaemlékezései - 5. rész.
- A többi gyermekkel mi volt, ők is végig a hitben töltötték gyermekkorukat?
- Mindegyik, egyformán.
- És utána mi történt?
- Az élet elvitte őket, meg a torz szellem, meg elég rossz társaságuk volt, meg a baráti kör. Akkor tájt nem volt ilyen ifjúsági közösség a községben és elkutyulodtak.
- Mindegyik?
- Nem mindegyik, Istennek hála. Az Angi a legidősebb lányunk, az is a egészen férjhez meneteléig is nagyon vallásos, nagyon buzgó volt. A Knézisben érettségizett, oda járt négy évig. Utána férjhez ment a Dodihoz, aki szintén – nem azt mondom, hogy napi áldozó volt, nem volt komoly a baj és nem, aztán nem sikerült végül.
- Aztán Angéla kiment apácának Ausztriába?
- Igen. 10 évig élt a Dodival, onnan két gyermek született, a Béla meg a Gábor. Akik szintén vallásosan lettek nevelve. És utána egy második házasságot kötött, ott szintén két kislány van, Kati és Zsuzsi. Kicsiknek ők is vallásosak voltak. A papájuk az nem, az kimondottan ateista, de bízunk benne, hogy egyszer majd csak megtér.
- Az Öcsi az egy jó példa, de most az Angéla is úgy tűnik, hogy is vissza –visszatér. Ha problémája van csak megtalálja az Istent, nem?
- Az Angi most is nagyon szereti a jó istent. Hívő, Szűzanyát szereti, az Úr Jézust szereti, mindenkit szeret, csak az élete így alakult. Most járnak templomba rendesen, na de hát nem túl szentségi életet élnek. Itt ez a nagy baj.
- Öcsi?
- Öcsi az egy nagyon nehezen kezelhető gyerek volt, na de aztán nagyon sok mindenen ment keresztül. Mindig a rossz fele húzott és nehezen tűrte a fegyelmet. Igyekezett mindig kibújni. A baráti kör meg egyéb és aztán eltévelygett nagyon. De aztán megnősült, ott is két gyermek van. Két fia van. A feleségének az édesapja Kanadában élt és kicsalta őket, hogy menjenek oda, mert ott sokkal könnyebb a megélhetés. Ő egyedül van és elhagyta a családját régen. A gyerekek kicsik voltak amikor itt hagyta őket és ott kint teremtett egzisztenciát, nagyon jó anyagi körülmények között van és neki az egyetlen gondja, hogy az minden az államra száll, ha ő meghall. Jöjjenek ki és az övéké lesz minden. Ez volt a csábító. Kimentek és akkor amikor már ott kint voltak egyszerűen fordított egyet a mondani valóján, az elmondottakon és nem törődött velük. Olyannyira, hogy ő a hátralévő idejét élni akarja és eldorbézolta azt a vagyont amilye volt. Úgyhogy ők teljesen padlón voltak mikor kikerültek, minden nélkül újra kellett kezdeniük. Itt saját házuk volt, ő maga építette. Azt eladták mielőtt elmentek, amíg abból volt addig jó volt és aztán nagyon keményen kellett dolgozni, de szépen meg voltak egy darabig. A feleség egy szép napon elment a kicsivel, a nagyobbik az már akkor önálló volt. Egy ’56-os férfivel külön mentek. Akkor Öcsi nagyon kétségbe esett, mert nem bírja az egyedül létet, nem tud meglenni. Hazajött. Itthon egy régebbi ismerőséhez eljárogatott és aztán összeköltöztek és élettársi kapcsolatot alakítottak. Egy ízben haza hozták a kisfiút is aki egy évig itthon volt, de az iskola miatt vissza kellett neki menni, mert ilyen-olyan iskolákat nem lehet keverni egy gyereknek. Aztán ez most nem rég volt, amikor haza jött a nagyfiú szabadságra. Itthon töltötte a szabadságát és sokat beszélgetett az apjával és egyre csak azt hajtogatta, hogy apa gyere vissza neked ott a helyed. A családod ott kint van, mert a feleség az közben csak egy jó évet volt azzal a férfivel élettársi kapcsolatban, aztán szakítottak és utána egyedül volt a kisebbik gyerekkel. És hát, hogy gyere haza. Neked ott a családod, ott az anya, az öcsi, én is ott vagyok és neked is ott a helyed. És akkor kezdődtek a nagy vajúdások, hogy akkor most mit csináljon, mert végül is hat éves kapcsolat volt már itt ezzel az asszonykával és hát nagyon szerette is. De hát csak feléledt benne a gyerekek utáni vágy is, meg hát azért ő szerette a feleségét is, ugye ez így van. Akkor kiment, kirepül, de nem tudtak valahogy jól összejönni mégsem. Akkor visszakerült. Neki még az volt a nagy problémája, hogy ivott. Ott kint kevésbé, itthon sokat, mikor itthon voltak még, de amellett dolgozott szépen, szóval tartotta magát. Végül is az ivással kapcsolatban elfogadott orvosi segítséget, úgyhogy ezzel szépen rendbe jött. Injekcióval oldották meg, két évre szól ez az injekció és tényleg stabil ez alatt az idő alatt, nem nyúl a pohár után, nem is érdekli. Hát itthon történt az a dolog, amikor ő egészen padlóra került, hogy sem itt sem ott, mert az ivás miatt, meg minden és akkor szánta rá magát erre a segítség elfogadásra végre. De közben igen nagy vállságon ment keresztül, még mindig nem tudta, hogy mit csináljon, mert valahogy még erősebb volt benne az élettárs utáni vágyódás, meg a kapcsolat, mint a feleségtől elszakadva hat év után. Nem tudott dönteni és mindig csak sóhajtozott itt, hogy „Jaj apa a Kati, a Kati, a Kati!”. Akkor történt az, hogy bementem a kápolnába és ott a Szűz Anyát kértem csak egypár mondattal, olyan erős nagy hatású a te szeplőtelen szíved szeretet lángja, nem igaz, hogy meg nem tudod benne vakítani a sátánt és el nem tudod fojtani benne azt a rettenetes nagy vágyódást, hogy nem tudja elfelejteni, nem tudja… kor óta hányszor elhangzik a neve és nem érzek semmit. Annyira gyorsan szabadította fel őt a Szűz Anya. Nem érzek semmit, olyan furcsa, olyan üresség van bennem, máskor amikor a nevét meghallottam, már remegtem bele, hogy bárcsak láthatnám és most nem érzek semmit. És akkor 1-2 nap alatt le is zajlott ez a dolog, aztán visszament. Kint aztán egy karizmatikus közösségbe járt az ?Éva?, ő már előzőleg megtért. Itthon hallani sem akart a megtérésről és ott megtért. Eleinte nem ment vele az Ali, később aztán elmentek együtt a közösségbe és egy szép napon aztán telefonált és síró hangon zokogva mondja, hogy „Anya! Olyan dolog történt velem, és olyan boldogság töltött el amit még életemben nem éreztem.” Kérdeztem tőle, hogy mi van? Azt mondja, hogy imádkoztak fölöttem és egyszer csak olyan melegséget, forróságot éreztem, olyan öröm és boldogság töltött el, hogy elkezdtem sírni, nevetni ugrálni, nem tudtam mit csinálok. Mondták, hogy ez az, hogy a Szent lélek betöltött és Szentlélek keresztséget kaptam. Hát ez történt kint velük, sőt aztán ezt nem tudom, hogy milyen közösség volt, nem volt ez tiszta katolikus közösség, mert utána volt egy ünnepélyes bemerítkezés, bűnbánati keresztség és még ott is azt is megkapták mind a ketten. És arról is nagyon boldogan nyilatkoztak.
- Rendeződött a házasság?
- Igen visszaállt, hát ők nem voltak elválva. Nem voltak elválva, csak elhagyták egymást.
- Nem is iszik azóta?
- Nem.
- Nem csak az Öcsi volt az egyelten aki alkohol problémával küzdött, ugye? Az Angélának az élettársával is ezt volt. Vagy akár onnantól kezdve, hogy Angéla kint volt az apácarendnél és ott dolgozott. Nem tudom, hogy kellemetlen-e vagy ezt inkább hagyjuk?
- Annak nagy jelentősége nincsen. Amikor kikerült, ő kiment tulajdonképpen egy nyáron, itthon volt ő egyedül a két kislánnyal, illetve a négy gyerekkel, akkor még a két nagy is iskolába járt. A négy gyerekkel Újpesten, ott kaptak lakást és ott egyedül nevelte őket nagyon szépen. Ő maga is, nagyon templomba járok voltak, minden. Akkor aztán a második férjtől is elvált, a gyerekek miatt történt, mert az egyiket nem tudta befogadni a második férj és utána egyedül nevelte a négy gyermeket. Aztán egyik nyáron kiment, csak úgy ismerőshöz. Voltak ismerősök kint, a karizmatikus kongresszustól kezdve, mert kint voltunk, mikor Linzben volt az első karizmatikus kongresszus. Akkor ott sok jó ismeretséget szerzett, kapott jó barátokat, családokat, mindent. Kiment az egyik jó ismerőséhez és annak azt mondta, hogy úgy szeretne valahogy kimenni a gyerekekkel és azok ott járnának iskolába, hogy tudnának tanulni. A német nyelvet jól el tudnák sajátítani. Kimenne akár egy évre is és dolgozna. Akkor az az illető mondta neki, hogy legjobb az lenne, ha vennének egy újságot és hirdetés kellene nézni. Kezébe veszi az újságot és a hirdetésnél rögtön megakad a szeme egy hirdetésen. ???….???-ben volt egy bencés női rend, apácarend zárdája keresett konyhai segítséget, alkalmazottat. Ez elment oda, bejelentkezett, nagyon megtetszettek egymásnak a főnöknővel egymásnak, úgyhogy rögtön szerződést kötöttek egymással. Ez augusztus vége felé volt és szeptember 1-től neki ott kellett lennie. Úgyhogy vitte a két kislányt, azokat ott felvették az iskolába, akkor általános iskolások voltak. Ott éltek 3 évet a zárdában. Az Angit nagyon szerették ott, aztán konyhafőnök lett. Teljesen jól beszéli a németet és a kislányok is. Ott iskolába jártak, itthon végezték nyáron a magyar osztályt és a vizsgákat letették. Úgyhogy itthon is megvan a nyolc általánosuk. Amikor aztán középiskolába kerültek a lányok, akkor eljöttek a zárdából és benn a városban … telepedtek le és azóta ott élnek Angiék.
- Az ő hitében akkor lett törés, amikor el kellett jönnie a zárdából?
- Hát nehezen élte meg, nagyon nehezen élet meg és akkor egy nagy törést kapott, nagy csalódások érték a zárda részéről.
- Utána ismerkedett meg a ..?
- Persze, igen az már később jött. Ott is még nagyon magában volt. A lányok aztán iskolába jártak. Ott az volt az érdekes, hogy a katolikus Ausztriában például ott V…-ben, hogy aztán máshol hogy van, de abban az iskolában ezeknek egyetlen egy osztálytársuk nem templomban. És elmaradtak ők is, és így kerültek aztán abba az életvitelbe, ami ott aztán nagyon-nagyon lezüllesztette őket, mert ezt csinálták a többiek is. Disco-disco-disco, ez volt. Nagyon jó tanulók voltak, aztán az utolsó évben lejjebb kerültek a ranglistán a tanulásban, de még így is jól befejezte a kisebbik, a Katit viszont egy trauma érte. Nem tudjuk mi történt, milyen szakadás volt benne. De kapott egy idegösszeroppanást, úgy hogy kórházba került és ott aztán gyógykezelték őt. Hetekig bent volt és azt az évet el is veszítette az iskolában, nem tudta befejezni a tanulást, majd aztán egy év múlva levizsgázott. Most a két lány kint van Görögországban.
Kazetta másik oldala
- Angéla barátja…
- Gerhardot bemutatták a rokonok, a rokonsága. Szóval egy társaságban voltak Angival és bemutatatták egymásnak őket. Aztán elmondta az élettörténetét, nem mindjárt rögtön, hanem talán a második vagy harmadik találkozó alkalmával. Őt tulajdonképpen a családja elűzte otthonról. Egy felesége és talán két fia van, vagy azt hiszem egy, de nem tudom biztosan. Őt az ivás miatt üldözték el, pedig nagyon értékes, okos ember. Bankban dolgozott, de aztán az ivásnak adta magát. Volt egy gyönyör házuk, saját háza volt aztán mindent otthagyott. A berendezéssel nagyon szép volt és komolyan el volt látva a család által, mert nagyon jó kereső ember volt. És akkor nála történt szintén valami, nem tudom mi érte őt. Az édesanyját nagyon szerette és amikor ő meghalt utána történt ez vele.
- És akkor elkezdett inni? Mi volt amikor az Angélával összekerült?
- Akkor ő próbálta, hogy nem, nem, nem. Az Angi eleinte segített rajta, csak úgy hogy elment és rendezte a lakását, meg minden, mert hát egyedül lévén elég összevisszaság volt nála. Nagyon szép lakása volt különben, saját lakása, de olyan rendezetlen, mint ahol nincs asszony, meg ő maga is. Úgy rendbe rakta őt az Angi és próbált segíteni, nagyon sokat beszélt neki, úgy felkarolta, segíteni akart rajta, ennyi az egész. És aztán ezzel a kapcsolattal kialakult közöttük egy olyan bizalmasabb kapcsolat, ami aztán érzelmi alapon is ment. Nagyon akart és nagyon igyekezett a Gerhard, hogy megállja a helyét és ne igyon, de nem sikerült, hiába beteg ember volt. Beteg ember volt és aztán olyan sok nagyon súlyos esetei voltak, hogy amikor már epilepsziája is volt és amikor ez a kettő összejött és bizony élet halál között több alkalommal úgy került a kórházba. Volt olyan két eset, amikor az Angi nincs ott és nem rohan rögtön vele a kórházba, hogy perceken múlt az élete. És ez aztán úgy elgondolkodtatta őt, hogy itt nincs már más és tényleg el kell fogadnia az orvosi segítséget. Hát aztán ő is megkapta ezt az injekciót és azóta van rendben.
- Én arra emlékszem, amikor ők itt voltak ő neki itt volt egy komoly élménye. Ők többször imádkoztak együtt itt a kápolnában és azután történt, hogy elfogadta az injekciót. Valami ilyesmire emlékszem.
- Hát igen, ők akárhányszor jöttek előtte mindig bementek imádkozni és aztán –
- Azt mesélte, hogy itt többször imádkoztak a kápolnába és az utána itt sírt meg minden és utána határozta el magát, hogy megkapja az injekciót. Én azt gondolom, hogy volt valami hatása az imádságoknak.
- Persze, hogyne, hát imádkoztunk érte, hogy tényleg ez az ember, hát kár lenne valóban egy embernek így tönkre menni. És hát most nagyon-nagyon szépen élnek, jól van. Most kint összeházasodtak, megkötötték a polgári házasságot, mert hát ugye a szentségit nem tudják. Hát ugye neki is él a felesége.
- De mindképpen rendeződött az életük, ugye?
- Igen rendeződött, annyiban rendeződött, hogy tényleg hát nagyon szépen élnek, és ez az ember azt mondja, hogy olyan boldog, hogy még ilyen boldog az életében nem volt. És boldog, azért, hogy ő ember és újra dolgozik és újra bankban dolgozik. És mennek együtt, mert hát meg van rá a lehetőségük, és kirándulni járnak együtt, a hegyekben. És leborulnak a hegytetőn Istent imádni, mert a természet olyan gyönyörű, olyan csodálatos. És tényleg boldogok.
- Hát az Isten mindenkinek megadja az újrakezdés lehetőségét, legalább is ez a szilárd meggyőződésem.
- Hát itt az az egyetlen egy, ugye szentségi életet nem tudnak élni.
- Többi gyermekkel van valami olyan történet, amit érdemes elmesélni?
- Hát, nem.
- Hogy volt az élet hét gyerek mellett?
- Az bizony. Amíg nem jártam dolgozni, addig is kellett nekem hatkor kelni, meg a gyerekeket iskolába elkészíteni. Az Ali is dolgozott, és nekem is kelni kellett és megcsinálni mindent. Elmentek iskolába, óvodába, melyik hova tartozott. Amikor meg dolgozni jártam, akkor meg még korábban.
- Ez mit jelent?
- Hát a még korábban az mindig attól függ, hogy hol dolgoztam, mert amikor Nagytétényben dolgoztam, akkor bizony hát a fél hatos hévvel el kellett mennem és ahhoz nekem fél ötkor fel kellett kelnem.
- És akkor este hánykor tudtak lefeküdni?
- Tíz óra.
- De akkoriban tv nem volt, mivel töltötték az idejüket?
- Hát igen tv az nem volt. A papa az zongorázott, ő ott gyakorolt és szegénykém sokszor éjfélig is gyakorolt. Bizony. Hányszor volt az, főleg amikor még a Fő utcán laktunk? Ugye, papa! Emlékszel rá?
- …
- Oda vágta, hogy nem tudom, nem csinálom, nem tudom, nem megy, nem tudom. És annyit kellett bíztatni meg bátorítani, hogy dehogyisnem tudod, csak csináld, csak megy ez meg minden. Hát így aztán letette a kántorképzőt, úgy munka mellett ő is természetesen. Meg tulajdonképpen gyermek kora óta orgona mellett nőtt föl. Csak hát kellett, hogy ezt fejlessze. Meg hát jó kezekbe került, de hát erről ő tudna beszélni én erről nem tudok.
- … (Ali) Nem kell, semmi különös.
- Majd eljön annak is az ideje, hogy el fogja mesélni.
- Nem. (Ali)
- De hát jó tanáraid voltak, hát a Feri bácsi.
- Hát akkor mára ezt abba hagyjuk köszönettel, mivel 11 óra elmúlt…
(vége)
Utóirat: A hangfelvétel a kétezres évek elején készült. Ali bácsi 2007-ben, Angyi néni 2011-ben hunyt el. Gyermekeik közül is többen elmentek már, mind szentségekkel ellátva. Mi élők pedig őrizzük emléküket és próbáljuk követni példájukat, ahogy tudjuk...