Kultúra
Móricz Zsigmond néhány jó mondása
Móricz Zsigmond (1879-1942) írót már életében nagy tisztelet és szeretet övezte, gyakran keresték fel barátok, rokonok, ismerősök és kíváncsi újságírók Leányfalun, hogy meséljen az életéről. Ezekből származik az alábbi néhány jó mondása:
Telefon-mizéria
Excellenciás miniszter urunknak, saját kezeibe!
Mi, akik itt az iskola frontján állunk, úgy is mint az intézmény testi-lelki épségét és ideológiai tisztaságát védő őrök és felelős őrmesterek, teljes mértékben egyet értünk a pedagógusok oktalan telefoneszközeinek használatában beálló korlátozástól és természetesen mindent megteszünk, hogy úgy az iskola életében, mint a külvilágban a pozitívan átérzett rend helyreálljon!
Miről álmodnak a kutyák?
Szakértők szerint a kutyák azért rúgnak, rángatóznak vagy nyüszítenek alvás közben, mert ugyanúgy álmodnak, mint az emberek. A kutatók azt is megállapították, hogy sok esetben a kutyák saját gazdájukról álmodnak.
Sípos (S) Gyula: Szavak híján
Amire nem volt szavam.
Én voltam a mesélő, sok szavam volt, de erről nem tudtam beszélni.
Most talán azt mondanám, szerelmes voltam anyámba is gyermeki szerelemmel, ahogy szeretjük a számunkra legszebbet és legjobbat, de akkor nem voltak erre szavaim.
Igaz, másoknak se.
Sípos (S) Gyula: Vágyódás az Éden után
Ádám az Édentől keletre telepedett le. Nyugaton láthattuk a tüzes kard fényét, a kardét, amivel az angyal az Éden bejáratát őrizte, hogy senki oda be ne juthasson. Vörös izzás nyugaton, egyre csak nyugaton. A tüzes kard ott lángolt felső vizek alján, a földkerekség tetején, vágyódásunk elérhetetlen emlékeztetőjeként.
Egy réges-régi társasjáték: a malom
A malom egy őskor óta ismert motívum, ami az idők folyamán elveszítette a szakrális jelentésrétegét (sokáig a világrendre, illetve a világ feletti hatalomra utalt), és a középkorban egy csapásra Európa legismertebb táblajátékává vált.
Sípos (S) Gyula: A találékony Tubálkáin
Káin kényelmesen elhelyezkedett a díszes hordszékében és kivitette magát a szántóföldre, ahol a szolgák dolgoztak az emberei felügyelete alatt. Ült az árnyékban, evett és ivott, közben a munkásokat figyelte. Férfiak és asszonyok kettesével befogták magukat egy-egy kezdetleges járomba és úgy húzták a harmadik társuk által a földbe nyomott faekét. A kiforgatott rögöket aztán botokkal felszerelt gyerekek apróra csapkodták és magokat vetettek belé. Itt talált rá Lámek. Megállt Káin előtt és meghajtotta magát. Káin intett neki:
Két testrészünk, ami életünk végéig nő
A felnőtté válás része, hogy testünk növekszik és folyamatosan alakul, legalábbis egy darabig. Van azonban két testrészünk, amely halálunkig nő.
Sípos (S) Gyula: Szet fiai
Egy ideig – Ábel halála és Káin menekülése után -, úgy tűnt, hogy nem fog több gyerek születni, s végül így magva szakad az emberiségnek, még mielőtt felnövekedhetett volna a fájuk. De aztán az élet utat tört magának: Ádám újból megismerte feleségét, Évát, s fiuk született, akit Szetnek neveztek, s nemzett még fiakat és leányokat egyaránt.
Sípos (S) Gyula: A Rontás
Apám Járed egy völgyben ütötte fel szállását. Gallyakból szélárnyékot készített, ahová behúzódhattunk, ha akartunk. Öcséimmel és húgaimmal közösen egyszer kikapartuk a patak medrét, kiszélesítettük és egy kis tavat hoztunk létre, ahol jókat fürödhettünk. A juhok is ott legeltek, sokáig karám se kellett nekik, mert ugyan ki bántotta volna őket? Ha meg kedvem támadt, odébb tereltem a kis nyájat, ha nem is a friss fű miatt, csak hogy mozogjak és világot lássak. Aztán csak ültem a fűben, néztem a körülöttem nyüzsgő életet és arról álmodoztam, hogy megnyitom az Éden kapuját és visszaviszek mindenkit oda.
Sípos (S) Gyula: Beszélgetés Évával
Ádám hosszú időkre eltűnt, de Éva mindig ott volt nekünk. Ádám hallgatott, Éva azonban beszélt, mintha szavakba akarná fojtani a kimondhatatlant. Nagy gyűjtögető volt, én pedig kíváncsi gyerek, ezért sokszor elmentem hozzá nézegetni a kincseit és hallgatni a történeteit. Azt hiszem ő is szeretett engem és óvni is akart, a maga módján. Amikor azonban megosztottam vele a nagy titkomat, hogy ha felnövök visszahódítom az Édent mindannyiunknak, elkomorodott az arca.
Sípos (S) Gyula: Énok bemutatkozása
„És Hénok az Istennel járt. Kedves volt Isten előtt, és nem találták, mert Isten elvitte.” (Teremtés könyve 5. fejezet 22,24-es vers)
Az Úr vett magához az egek egei fölé, s innen visszanézve minden érthető. De onnan, lentről?
A Kiűzetés után 622 évvel születtem, mint apám elsőszülöttje. Apám Járed, pedig Maláeéli elsőszülöttje volt. Apja Káinán, aki Enós elsőszülöttje, ő pedig Szeth fia volt, aki Ábel halála után fogant Ádámtól. Nem akármilyen nemzetség!
Én vagyok a hetedik elsőszülött között, ha érdekel a számmisztika. Meg a babonaság.
Amikor én születtem, még nem halt meg senki ember, csak akiket megöltek. Miért is ne hittük volna, hogy mi is halhatatlanok vagyunk?
