- Részletek
- Kategória: Irodalom
Az a sok ambíció, vágy, indulat, elképzelés, ami fiatalon bennünk mozog, motivál, olykor előre visz, olykor hátra, rángat ide-oda, az idők során részben kielégülést nyer, részben nem – frusztrációt, lelki sebeket is okozva -, de mindenképp csökken, kopik, már ha helyesen élünk. Az életközepi válság nagy próbakő: előre haladunk tovább az érett emberség felé, elfogadva öregedésünket, vagy visszafordulunk, mert még fiatalok akarunk lenni, telve a szemek kívánságával, a test kívánságával, az élet kevélységével? Egy új hobbival, baráttal/barátnővel, válással… (Milyen kínos tud lenni egy középkorú férfi/nő, aki beleragadt a húszas éveibe és életvitelébe, és még most is fiatal lányoknak/fiúknak feszítgeti magát…)
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Negyedikes kislány úgy jön be az iskolába, hogy mind a tíz körmén hosszú, hegyes műköröm van. Ötödikes, hatodikos lányok festett hajjal, kisminkelve, haspólóban. Elsős kisfiú, aki elmeséli, milyen horrorfilmet látott előző este. Aztán elalszik az órán (ha már éjjel nem tudott). Gyerekek, akik hatévesen tátott szájjal akarják kipróbálni, milyen csókolózni. Alsós kisgyerekek, akik büszkén mesélik, hogy a 12-es, 16-os karika a tévében nem számít, nekik az anyu/apu megengedte.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Most olvasok egy történelmi regényt, ami a középkori Japánban játszódik. Az egyik szereplő, egy fiatal szamuráj, izgul és fél a csata előtt, mert tudja, hogy ezt nem fogja túlélni. Aztán azt gondolja: „én már halott vagyok” – és ezzel, mintegy elfogadva sorsát, felszabadul minden félelem alól. A harcban szabadon cselekszik, küzd, és így végül túléli a csatát is. Nekem pedig rögtön eszembe jutottak Jézus szavai és a Szentírás tanítása:
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Egy emlék a korai éveimből arról, hogy milyen lenézettnek és megalázottnak lenni.
Szegények voltunk, ámbár a szolnoki lakótelepen mások se voltak sokkal gazdagabbak. (Na jó, a ’70-es évek vége felé már nyílt az olló, voltak, akik eljutottak „jugóba”, „cseszkóba”, mi meg sehová… illetve, amíg anyu élt, addig nyáron a Balatonra szakszervezeti táborba, de a halála után ez is megszűnt, maradt nagyi nyugdíja hármunknak, meg az árvajáradék…)
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Mi tyúkok aznap is korán hazatértünk a nekünk készített pompás házunkba – amit az emberek, nagyrabecsülésük jeleként, nem a kakasokról, hanem rólunk neveztek el tyúkólnak -, a nekünk előzékenyen odakészített fészkekbe, a fiatalabbak meg felgallyaznak az ülőkékre, így aztán csak másnap értesültem arról, hogy mi történt előző este.