Miért nőttek régen óriásira a rovarok?
A karbon időszak rovarairól jól ismert, hogy hatalmasra nőttek, ekkor éltek például a sólyom méretű szitakötők: 70 centis szárnyfesztávolságú példányok vadásztak a hasonlóképpen hatalmas zsákmányaikra, az avarban két méteres ezerlábúak, a talajon fél méteres skorpiók másztak. A hatalmas méreteket az eddigi elképzeléseink szerint az tette lehetővé, hogy ekkor a bolygónk légkörében sokkal több oxigén volt mint ma. Ez azonban az újabb kutatások szerint nem állja meg a helyét.
Egy kis optimizmust, ha kérhetnék!
Az egyik legnagyobb csapás, ami hazánkat sújtja, mindenképpen a pesszimizmus. Mintha mindig a rosszabbra számítanánk, nem mernénk reménykedni és álmodozókként bélyegeznénk meg a bizakodókat. Évszázados gyakorlatunk van ebben – mondhatnánk, ilyen történelem mellett ez nem csoda, csak épp vannak itt a környékünkön népek (például a lengyelek, akik országát három részre osztották és lenyelték, még saját államiságuktól is megfosztották többször is), akiket ugyanígy, vagy még jobban megrágott a történelem, mégis optimistábbak.
Történetek az isteni gondviselésről: Pihen az ügyelet, Isten vs. MOL
PIHEN AZ ÜGYELET
Van egy kedves fiatal pap ismerősöm, olyan igazi, teljes szívvel-lélekkel Istennek és a hivatásának élő. Ő készített nekem egy üveg szentelt vizet. Akkoriban kaptam egy füzetecskét is a szentelt víz csodatevő erejéről. Nem is sejtettem, hogy hamarosan alkalmam lesz mindezeket megtapasztalni.
Mindenféle, a következő időszak programjaiból
A szokott programjainkon túl: gyógyító összejövetelek, nyitott alkotó nap, filmklub, élő adás, imafüzet, lelkigyakorlat... tessék parancsolni!
Milyen szándékokra imádkozzunk hazánkért?
Húsz évvel ezelőtt szerveztünk először imanapot hazánkért január 18-ára, Árpád-házi Szent Margit ünnepére – akkor még Nemzeti Imanap néven -, és évek óta imakilencedet is tartunk előtte (ami most szerdán, 10-én kezdődik). A kilenced alatt már megfogalmazunk imaszándékokat – most azonban elbizonytalanodtam, hogy mik legyenek azok, aminek oka egy tapasztalatom, amit a honlappal kapcsolatban és személyes beszélgetésekben is megélek.
Pünkösdi kilenced, 3. nap: "Én legyőztem a világot."
Az idei (2025) pünkösdi kilenced napjain Jézus Krisztus tanítása alapján megnyitjuk a szívünket a Szentlélek előtt, hogy befogadhassuk Őt és egyre jobban eltelhessünk kegyelmeivel...
Minden nap este 9 órakor - az elmélkedést és imát elmondja: Sipos Gyula
Levélcím: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. honlap: szeretetfoldje.hu Munkánkat támogatni lehet a Szeretet Földje Közhasznú Alapítványon keresztül, számlaszáma: 10700268-04975106-51100005
Krisztus mindent jól cselekedett
„Mindent jól cselekedett: a siketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.” (Mk 7,31–37)
Testi és lelki gyógyulásra egyaránt szükségünk lehet, hogy krisztushordozókká válhassunk.
Segíts uram, hogy meghalljuk hangodat, megértsük szavaidat és a te igazságaidról tudjunk beszélni az embereknek, ámen. (S)
---
Ingyenes mobiltelefonos app. letöltése: http://szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/11749-elkeszult
Boldogok a szelídek
A köznapi tapasztalat szerint az erőseké és hatalmasoké a föld, akik akkor tudják azt utódaiknak is tovább adni, átörökíteni, ha élnek hatalmukkal, erejükkel, befolyásukkal. Az utódoknak pedig ugyanezt az utat kell járniuk. Jézus Krisztus szavai azonban radikálisan felülírják ezt a valóságot: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.(mert ők öröklik a földet)”. (Mt 5, 5) Hogyan lehetséges ez?
XIV. Leó pápa: Ma kell változtatni, most kell átalakítani az ország történelmét!
Április 16-án, délután, a Szentatya a bamendai repülőtéren mutatott be szentmisét a békéért és az igazságosságért. A szentmise végén Andrew Nkea Fuanya bamendai érsek mondott köszönetet a pápának. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk - nagyon jó beszéd, akár hazánkban is mondhatta volna:
Történetek az isteni gondviselésről: Kutya baj, Panasz a kamaszra
KUTYA BAJ
Egy szép napon, amikor hazafelé mentem a suliból, szokás szerint az egyik tanárom háza mellett vezetett az utam. Nem szerettem ezt az útszakaszt, mert a tanárom kutyája, bár meg volt kötve, olyan erővel ugatott, és vicsorgott, hogy mindenki tartott tőle.
