- Részletek
- Kategória: Irodalom
Egy másik interjú Örkény Istvánnal 1976-ból, a kérdező Bertha Bulcsú, aki az interjú végén ezt írja: „Csend lesz köztünk. Örkény hallgat, merően néz rám. Kérdéseim elfogytak. Nagyon fáradt, az arcából egy másik Örkény néz rám, egy örök hadifogoly. Érthető, a hadifogság valójában belső állapot. (…) Örkényék szellemi műhelyében minden olyan szép, nyugodt, hűvös, az ülőgarnitúrák, a falak, kint a fák s körben az utcák, az egész Pasarét. Csak hát Örkény még mindig hadifogoly.”
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Második fejezet, amiben elindulok a Troll kocsma felé, és találkozok egy kislánnyal meg a kutyájával
Úgy hagytam ott az öregembert a kecskéjével, hogy hátra se néztem. Csak mentem előre, egyenesen, amerre az út kanyargott, ki a fák közül, át a patakon, dombról le, dombra fel, egészen a tetejéig, ott aztán megálltam. El is fáradtam, ki is fulladtam, és már alig vártam, hogy a dombtetőről szétnézhessek. Látom-e már a házunkat, vagy legalább a Haranglábat? Láttam is a távolban, épp csak egy tágas mezőn kell még átmennem, és odaérek. Nem gondolkodtam sokat, indultam le, gyorsan szaporázva a lépteimet, hogy minél előbb odaérjek.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Örkény István az egyik 1974-es interjújában mondja az 1956-os szerepvállalásáról: „Mikor elindult a ’Szabad Rádió’, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött: ’Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.’”
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Első fejezet, amelyben kecskeháton belovagolok az Időtlen Birodalomba és elkezdődnek a kalandok (a jegyzetek a képekkel a fejezet végén láthatók)
A szünidő előtti utolsó napon történt, Törökbálinton, ebben a dimbes-dombos kisvárosban. Vidáman ugrálva mentem haza az iskolából. Ahogy kanyarodik az út, a saroktól nem messze áll Szent Teréz1 szobra egy talapzaton. Amikor elé értem, felugrottam és megveregettem a lábát:
- Szia Terézke -, mondtam neki -, kigugliztam ám, hogy mit jelent az írás a könyveden! - Arra ugyanis az van írva latinul, hogy aut fati, aut mori, ami annyit tesz, hogy vagy elfogadom a sorsom, vagy meghalok. De mi ezt magyarul sokkal szebben mondjuk:
- Egy életem, egy halálom, de a próbát kiállom!
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Huszonéves korom elején, a főiskolán írtam a zenekarunknak egy számot, a Halál-valcert, aminek egyik versszaka ezt volt: „Nincs jövő, ez van, nincs jövő / életünk csak egy utcakő / eltaposnak vagy felemelnek / egy kirakatban elhelyeznek / nincs jövő, ez van, nincs jövő / az idő fegyvert fog rád és lelő. (A dal néhány része még radikálisabb, a refrén pedig öngyilkosságra buzdító, nem, mintha az akartam volna lenni…) Most viszont, negyven évvel később, azt hiszem, hogy van jövő, sőt a jövő mindenkié, mindenki alakíthatja és alakítja is, akár tud róla, akár nem.