Farsangi álarcaink és ami mögötte van
Amikor a gyerekek az iskolában megkérdezik, hogy én minek öltözök be farsangkor, rendszerint azt válaszolom: Gyula bácsinak. Ez azonban nem csak azt jelenti, hogy én nem veszek fel jelmezt, hanem azt is, hogy a „Gyula bácsi” maga is „álarc” – de nem képmutatás! -, hanem egy szerep, ami része az életemnek, valóság (mint ahogy apa, férj, alkotó, stb. is vagyok), ami mögött még van valami más, lényegibb dolog. Ennek megértéséhez egy jó történet a képregényes szuperhősök világából, amit én is úgy hallottam:
Charles Bukowski: Dosztojevszkij (avagy a művészet erejéről)
Charles Bukowski világhírű amerikai író, aki alkoholizmussal küzdött és sokat járt az élet sötét oldalán - ahogy azt könyveiben is ábrázolta -, írta az alábbiakat Dosztojevszkijről, aki szintén sokat küzdött a függőségeivel:
XXI. századi királytükör
Előzetes megjegyzés
A félreértések elkerülése végett: ez egy szépirodalmi alkotás és nincs semmilyen titkos, propagandisztikus célja. Nem akar a királyság, mint államforma mellett érvelni. Nem nosztalgiázik és nem álmodozik. Megírásával egyetlen célom volt: elénk rajzolni egy jó keresztény vezető képét és példát adni mindannyiunknak, hogyan éljünk és milyen úton járjunk. Én minden nap imádkozom, hogy Isten adjon nekünk jó vezetőket, emelje fel az Ő embereit az élet minden területén: a politikai, kulturális, vallási (stb.) életben egyaránt. Ha az alábbi írás segít nekünk a saját életünk megjobbításában és jó vezetőik kiválasztásában, már elérte a célját.
Három "kép" egyházunkról, hazánkról és a világról
"A látó" című könyvünkből (megjelent 2010-ben, még néhány példány van belőle), három "kép" egyházunkról, hazánkról és a világról: Egyházi szív pacemakerrel, A spirál-hasonlat, Vihar az erdőben:
Sípos (S) Gyula: Mózes (a teljes szöveg)
„De olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az Úr színről-színre ismert volna és aki Mózeshez hasonló lett volna azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén, meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.” (MTörv 34,10-12)
Kitett gyerek vagyok.
Talán ezért maradtam mindig kívülálló.
Anyám tudta, ha fia lesz, a halálra szüli, nem az életre.
Kemény volt az egyiptomi parancs: minden zsidó újszülöttet, ha fiú, meg kell ölni.
Így aztán anyám lányt akart megint, a Mindenható azonban nem hallgatta meg imáját…
Lisieux-i Kis Szent Teréz: Csak ezen a mai napon...
„Az életem csak egy pillanat, egy múló óra csupán,
Az életem egyetlen nap, mely elillan, elszáll.
Ó, Istenem, Te tudod: ahhoz, hogy szerethesselek Téged,
nincs másom, csak ez a mai nap…
Sípos (S) Gyula: Az utolsó út a bottal
„Százhúsz esztendős volt Mózes, amikor meghalt;
szeme nem volt homályos és fogai nem mozogtak.” (MTörv 34,7)
Feljöttem a Nébó hegy tetejére, és az Úr megmutatta az egész országot, az Ígéret földjét: Ez az a föld, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy utódaidnak adom. Szemeddel láttad, de nem mehetsz át oda.
Sípos (S) Gyula: Mózes magánya
Tőlem mindenki akart valamit, de ki akart engem?
Nem minden angyalnak...
Nem minden angyalnak van szárnya, s nem mindegyik lakik a mennyben, nem, nem...
Sípos (S) Gyula: Mózes és Cippóra
„Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni.” (Kiv 4, 24)
Az égő csipkebokor csodája után elmentem apósomhoz, Jetróhoz és elmondtam neki, hogy visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még. Mehetek bátran, mert meghaltak, akik az életemre törtek. Jetró azt felelte: Menj békességgel!
Fekete István: Roráte
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
