Jegyzetlapok 2.: (Már halott vagyok)
Most olvasok egy történelmi regényt, ami a középkori Japánban játszódik. Az egyik szereplő, egy fiatal szamuráj, izgul és fél a csata előtt, mert tudja, hogy ezt nem fogja túlélni. Aztán azt gondolja: „én már halott vagyok” – és ezzel, mintegy elfogadva sorsát, felszabadul minden félelem alól. A harcban szabadon cselekszik, küzd, és így végül túléli a csatát is. Nekem pedig rögtön eszembe jutottak Jézus szavai és a Szentírás tanítása:
Jegyzetlapok 1.: (Csontkukacok)
Egy emlék a korai éveimből arról, hogy milyen lenézettnek és megalázottnak lenni.
Szegények voltunk, ámbár a szolnoki lakótelepen mások se voltak sokkal gazdagabbak. (Na jó, a ’70-es évek vége felé már nyílt az olló, voltak, akik eljutottak „jugóba”, „cseszkóba”, mi meg sehová… illetve, amíg anyu élt, addig nyáron a Balatonra szakszervezeti táborba, de a halála után ez is megszűnt, maradt nagyi nyugdíja hármunknak, meg az árvajáradék…)
Sípos (S) Gyula: Betlehemi történetek - A tyúk, aki jól megnézte azt a férfit
Mi tyúkok aznap is korán hazatértünk a nekünk készített pompás házunkba – amit az emberek, nagyrabecsülésük jeleként, nem a kakasokról, hanem rólunk neveztek el tyúkólnak -, a nekünk előzékenyen odakészített fészkekbe, a fiatalabbak meg felgallyaznak az ülőkékre, így aztán csak másnap értesültem arról, hogy mi történt előző este.
A mai gyereknapra: Angyalos mese
Ha azt hiszitek, hogy az angyaloknak semmit sem kell dolgozniuk, csak kényelmesen üldögélnek a felhő szélén és hárfájuk húrjait pengetve énekelnek, nagyon tévedtek! Nem mintha az angyalok nem tudnának a felhőkön üldögélni és a hárfájuk húrjait pengetve énekelni – de először is, honnan van a hárfájuk?
Kiss József: Az anyaszív (Ófrancia dal)
Egyszer egy legény az eszét vesztette,
– Hallga csak, hallga! –
Egyszer egy legény az eszét vesztette,
Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette.
Sípos (S) Gyula: Betlehemi történetek - A tehén, aki mindent tudott
Amikor kis üsző voltam, éretlen bakfis, aki ugrándozik a réten, csak álmodoztam arról, hogy majd én is olyan leszek, mint anyám, a bölcs öreg tehén, aki hosszú évek óta táplálja a világot tejével. Hogy engem is úgy fognak becsülni, tisztelni és szeretni, mint őt, akit naponta szolga kísért a mezőre, aki vigyázott rá, tisztogatta, etette, aki tisztán tartotta lakosztályunkat, ami, hisz tudjátok, nagyobb, mint a ház, amiben az emberek laktak.
Vers a Föld napjára
Április 22 a Föld napja, amikor különösen is szeretnénk felhívni a figyelmet bolygónk állapotára és tenni védelméért. Az alábbi a verset a Föld napjára írtam - Sípos (S) Gyula: A Föld napja:
Sípos (S) Gyula: Betlehemi történetek - Boldizsár
Tudom milyen feketének lenni a fehérek között, szegénynek a gazdagok között, rabszolgának lenni a szabadok között, gyengének és okosak lenni a buták és erősek között. Tudom, milyen magányosnak és kívülállónak lenni és szenvedni. Régi ismerősöm a testi-lelki fájdalom, de most már azt is értem, hogy mindez lehet kegyelem.
Nagyon személyes közlemény
Ma - április 13. -, van a 35. házassági évfordulónk. Erre az alkalomra készítettem (és kinyomtattam) egy 32 oldalas kis füzetet 10 példányban a családomnak Manócskáról, a feleségemről, benne azokkal az írásokkal és képekkel, amiket róla írtam, rajzoltam. Akit érdekel, annak elküldhetem pdf-ben, ha megírja, hová... Szép napot mindenkinek! (S. Gy.)
Két novella a Magyar Próza Napjára
A két novella: Falubolondja János; és Sebi Gyuri kiállítása - tessék parancsolni:
Sípos (S) Gyula: Szerelmes vers költészet napjára
A testünk hízik,
szavaink elfogynak.
Lehet-e még
szerelmet vallani,
vagy már csak a
titkos jeleink maradtak…
Ha megnyomom az orrom
csókolóznunk kell.
