- Részletek
- Kategória: Irodalom
Negyedik fejezet, amiben az erdei úton különféle próbatételeken kell keresztülmennem, hogy eljussak a Kilátóba.
Az orromig se láttam a sűrű ködben. Óvatosan lépkedtem előre kinyújtott kézzel, hogy el ne essem valamiben, és ütközzek semminek. Így haladtam előre, míg valami érdeset tapintottam. Egy fához érkeztem. De nem is fához, hanem sok-sok fához! Megörültem, hogy megérkeztem a Nagyerdőhöz. Most már csak az utat kell megtalálnom, s mindjárt célhoz érek!
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Isten közelsége olyan emésztő tűz, hogy a hatszárnyú szeráfoknak – a kilenc angyali kar közül azoknak, akik a legközelebb állnak Istenhez -, négy szárnyukkal be kell födniük a testüket és arcukat, hogy meg tudjanak maradni Isten jelenlétében. Mózes látni akarja az Urat – mégis csak Egyiptomban nőtt fel, az ezeristen szoborországában -, de Isten szerint ez lehetetlen. (Mózes már attól elragadtatásba esik, hogy az Úr elvonul előtte…)
- Részletek
- Kategória: Irodalom
A megszülető gyereknek még csak természete van, de jelleme nincs, az hosszú idő alatt formálódik ki. A fiatal Mózes természete szerint hirtelen haragú és indulatos volt, annyira, hogy gyilkosságot követett el. (Utána pedig elmenekült, mert az indulat még nem bátorság, és nem erő…) A pusztai pásztorkodás ideje alatt azonban megtanult felelősséget vállalni önmagáért, a nyájért és a családjáért, később pedig, Isten küldöttjeként az egész népért. Az idős Mózesről pedig azt olvassuk, hogy nem volt nála szelídebb ember a földön (Szám 12,3). Ez nem azt jelenti, hogy tutyimutyi lett, hiszen egész Izraelt vezette, hanem azt, hogy erős jellemű, bátor és szelíd, megértő emberré formálódott (ámbár hirtelen haragú maradt…).
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Harmadik fejezet, amiben nagyon félek, de végül jól járok és útmutatást is kapok a hazajutáshoz.
Bevallom, hogy nagyon megijedtem. Az óriás úgy kapott fel, mint egy tollpihét. Meglengetett, aztán átdobott a társának. Az feldobott egyszer-kétszer a levegőbe, mintha csak a súlyomat méricskélné, közben furcsa hangokat hallatott. Azt sem tudtam, most nevet rajtam, vagy csámcsog, már előre örül a jó falatnak. Életemben nem féltem még ennyire!
Az óriások bevittek a kocsmába, és ráállítottak egy asztalra.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Gyerekkorunkban meg kellett varrnunk a kilyukadt zoknijainkat. Ha kicsi volt a lyuk, könnyen ment, mert csak össze kellett ölteni cérnával. Ha azonban nagyobb volt a lyuk, stoppolófa kellett, a fiókban őrzött gomba alakú fa, amire ráhúztuk a zoknit, s így szépen be lehetett foltozni. Azt hiszem, már családos ember voltam, amikor felhagytunk a lyukas zoknik megvarrásával….