- Részletek
- Kategória: Irodalom
Harmadik fejezet, amiben nagyon félek, de végül jól járok és útmutatást is kapok a hazajutáshoz.
Bevallom, hogy nagyon megijedtem. Az óriás úgy kapott fel, mint egy tollpihét. Meglengetett, aztán átdobott a társának. Az feldobott egyszer-kétszer a levegőbe, mintha csak a súlyomat méricskélné, közben furcsa hangokat hallatott. Azt sem tudtam, most nevet rajtam, vagy csámcsog, már előre örül a jó falatnak. Életemben nem féltem még ennyire!
Az óriások bevittek a kocsmába, és ráállítottak egy asztalra.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Gyerekkorunkban meg kellett varrnunk a kilyukadt zoknijainkat. Ha kicsi volt a lyuk, könnyen ment, mert csak össze kellett ölteni cérnával. Ha azonban nagyobb volt a lyuk, stoppolófa kellett, a fiókban őrzött gomba alakú fa, amire ráhúztuk a zoknit, s így szépen be lehetett foltozni. Azt hiszem, már családos ember voltam, amikor felhagytunk a lyukas zoknik megvarrásával….
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Egy másik interjú Örkény Istvánnal 1976-ból, a kérdező Bertha Bulcsú, aki az interjú végén ezt írja: „Csend lesz köztünk. Örkény hallgat, merően néz rám. Kérdéseim elfogytak. Nagyon fáradt, az arcából egy másik Örkény néz rám, egy örök hadifogoly. Érthető, a hadifogság valójában belső állapot. (…) Örkényék szellemi műhelyében minden olyan szép, nyugodt, hűvös, az ülőgarnitúrák, a falak, kint a fák s körben az utcák, az egész Pasarét. Csak hát Örkény még mindig hadifogoly.”
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Második fejezet, amiben elindulok a Troll kocsma felé, és találkozok egy kislánnyal meg a kutyájával
Úgy hagytam ott az öregembert a kecskéjével, hogy hátra se néztem. Csak mentem előre, egyenesen, amerre az út kanyargott, ki a fák közül, át a patakon, dombról le, dombra fel, egészen a tetejéig, ott aztán megálltam. El is fáradtam, ki is fulladtam, és már alig vártam, hogy a dombtetőről szétnézhessek. Látom-e már a házunkat, vagy legalább a Haranglábat? Láttam is a távolban, épp csak egy tágas mezőn kell még átmennem, és odaérek. Nem gondolkodtam sokat, indultam le, gyorsan szaporázva a lépteimet, hogy minél előbb odaérjek.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Örkény István az egyik 1974-es interjújában mondja az 1956-os szerepvállalásáról: „Mikor elindult a ’Szabad Rádió’, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött: ’Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.’”