- Részletek
- Kategória: Irodalom
Első fejezet, amelyben kecskeháton belovagolok az Időtlen Birodalomba és elkezdődnek a kalandok (a jegyzetek a képekkel a fejezet végén láthatók)
A szünidő előtti utolsó napon történt, Törökbálinton, ebben a dimbes-dombos kisvárosban. Vidáman ugrálva mentem haza az iskolából. Ahogy kanyarodik az út, a saroktól nem messze áll Szent Teréz1 szobra egy talapzaton. Amikor elé értem, felugrottam és megveregettem a lábát:
- Szia Terézke -, mondtam neki -, kigugliztam ám, hogy mit jelent az írás a könyveden! - Arra ugyanis az van írva latinul, hogy aut fati, aut mori, ami annyit tesz, hogy vagy elfogadom a sorsom, vagy meghalok. De mi ezt magyarul sokkal szebben mondjuk:
- Egy életem, egy halálom, de a próbát kiállom!
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Huszonéves korom elején, a főiskolán írtam a zenekarunknak egy számot, a Halál-valcert, aminek egyik versszaka ezt volt: „Nincs jövő, ez van, nincs jövő / életünk csak egy utcakő / eltaposnak vagy felemelnek / egy kirakatban elhelyeznek / nincs jövő, ez van, nincs jövő / az idő fegyvert fog rád és lelő. (A dal néhány része még radikálisabb, a refrén pedig öngyilkosságra buzdító, nem, mintha az akartam volna lenni…) Most viszont, negyven évvel később, azt hiszem, hogy van jövő, sőt a jövő mindenkié, mindenki alakíthatja és alakítja is, akár tud róla, akár nem.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
A konzervatív ember az örök értékekhez ragaszkodik. Becsület, tisztelet, hűség, ragaszkodás a kultúrához, tradícióhoz, nyelvhez, nemzethez, ragaszkodás az értelmes párbeszédhez, türelem és elfogadás. A konzervativizmus ezzel szemben csak az önző emberi ént feldíszítő semmitmondás.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Az első felelősség-áthárítók a világon valószínűleg a lázadó angyalok volt, de az ő történetüket csak elképzelni tudjuk, az első emberpárét viszont már olvashatjuk a Szentírásban. Ádám a Bukás után az asszonyra hárította a felelősséget: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.” Éva gyorsan tovább passzolta a labdát: „A kígyó rászedett, azért ettem.” A kígyónak már nem volt kire mutogatnia…
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sziszüphoszt azzal büntették az istenek a görög mitológia szerint, hogy egy óriási követ kellett felgörgetnie a hegyre (hogy az legurulhasson a másik oldalon), de ereje fogytán ez sohase sikerült neki, a szikla visszagurult és kezdhette elölről. (Emlékszem, gyerekkoromban láttam Jankovics Marcell nyomasztó rajzfilmjét erről a végeérhetetlen erőfeszítésről.) Albert Camus, a Nobel-díjas francia író viszont arról írt híres esszéjében, hogy Sziszifuszt boldognak kell elképzelnünk, miközben jön le a hegyről.