Kulcs a gyógyuláshoz

Bocsa József: Kulcs a gyógyuláshoz

Július első szerdáján, csütörtökén és péntekén zarándoklatra készülünk Erdélybe, Nagyfaluba. Kicsit előkészületként belelapozgattam az ott kapott üzentekbe. A mai alkalomra ezekből szeretnék egy részletet kiemelni, amelyik nagyon illik ehhez a mai Jézus Szíve ünnephez, és amely ide való ezekre a gyógyító szentmisékre is, hiszen nagyon szépen megfogalmazza Jézusnak az Eucharisztiában, a bennünk és a felebarátban való lakozását. Jézusnak ez a hármas, bennünk, illetve köztünk lakozása egymást erősítő valóság, és kulcsa gyógyulásunknak is. Jézus szavai a látnokhoz.
Én jelen vagyok bennetek, az Oltáriszentségben, és a felebarátban is. Valóban, fogantatásotok pillanatától, isteni természetemmel bennetek élek és fejlődök, olyan mértékben, amilyen mértékben lehetőséget adtok nekem. Én a szívetek mélyén lakom elrejtőzve és várom, hogy keressetek, megtaláljatok és kövessetek engem. Szabad akaratotok lehetővé teszi azt, hogy életetek során azt tegyétek Velem, amit akartok. Földi életetek után azonban be kell, hogy számoljatok a bennetek való fejlődésemről. Amikor a földi, romlandó testeteket elhagyjátok, akkor fogjátok látni világosan, hogy valójában kit szolgáltatok, önmagatok kényelmét, vagy Engem, aki a lelkiismereteteken keresztül akartalak vezetni titeket.
Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Életetek során teljesen szabadon, a saját elképzelésetek szerint alakíthatjátok az életeteket. A Mennyei Atyának egyedi terve van mindenkivel, aki él a Földön. Vigyázzatok, ha nem engedelmeskedtek a lelkiismeretetek vezetésének, akkor a gonosz lélek veszi át életetek irányítását, és elszakadtok Tőlem. Ennek a nemzedéknek a nagy része, kényelemszeretete miatt, sajnos átengedte élete vezetését a gonosz léleknek. Most arra kérlek benneteket, nézzetek jól a szívetekbe: vajon ti kit szolgáltok! Engem, vagy a saját akaratotokat? Megkérdezem tőletek, a ti szívetekben milyen állapotban vagyok én jelen! Mielőtt eljön a nagy figyelmeztetés, azt ajánlom nektek, hogy keressetek meg Engem a szívetek mélyén, és amíg nem késő, oldjatok fel a bűneitek általi megkötözöttségből, hogy mire kívülről is visszatérek hozzátok, szabaddá váljak bennetek! Ezt tegyétek meg minél hamarabb, még mielőtt a Szentlélek kiáradna az egész emberiségre! Előre figyelmeztetlek titeket, a Szentlélek fénye rá fog világítani valódi énetekre, és akkor sokan meg fognak ijedni önmaguktól, és nem lesz bátorságuk közeledni hozzám. Ha minél előbb megtaláltok engem a szívetekben − akár éhesen, megkötözve, keresztre feszítve − a bűnbánat és a szolgáló szeretet által helyre hozhattok mindent! Ha alázatos lélekkel bocsánatot kértek Tőlem, megbocsátom nektek minden bűnötöket, újjá fogtok születni a Szentlélekben, és nagy örömünkre, mindörökre együtt fogunk maradni!
Egy hangsúlyos mondat ebből az idézett részből a következő. Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Jézus földi életében az ő Isteni természete egyesült az emberi természettel. És ennek az egységnek a hordozója Jézus személye volt. Jézus a Szentlélek által Máriában öltött emberi testet. Miután elénk élte istenemberi életét itt a földön, mennybe ment. Eltávozott a világból, de megígérte, hogy ugyanakkor velünk is marad. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Pünkösdkor újra megtestesült, de mostmár megdicsőült emberi természetével. Egy új létmódot öltött magára, a szentségi létet. A feltámadt Krisztus az apostoli kollégiumba testesült bele szentségi létmóddal, vagyis személyileg azonosult az apostolokkal. Ennek a szentségi létnek Krisztus földi élete az alapja, de nem teljesen azonos vele, mert a teste nem földi test, és nem olyan tevékenységet folytat, mint Földön jártakor halála és feltámadása előtt. Isteni életét már nemcsak egy testben éli, hanem az apostolok szentség-kiszolgáltatása révén egyházának minden tagjában.
Az apostolok teljesen befogadták magukba Jézust Pünkösdkor. Ezzel magyarázható, hogy szemmel láthatóan megváltozott az életük, és ugyanazokat a tetteket vitték végbe, amiket Jézus: hatékonyan prédikáltak, gyógyítottak, csodákat tettek, megtérítették az embereket, sőt még halottakat is támasztottak. Jézus megsokszorozódottan folytatta életét bennük. De nemcsak bennük, hanem az egyház minden tagjában, hiszen az Egyház Krisztus teste. Ebbe kapcsol bele szentségi módon a keresztség.
A kolosszeiekhez írt levélben ezt olvassuk: Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. (Kol 1,15-17) Jézus tehát már a teremtés révén is ott él minden emberben, nemcsak a kersztényekben.
Így érthető az, amit ebben az üzenetben mond Jézus. Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Ha pedig Jézus jelen van bennünk, akkor nincs helye bennünk a betegségnek. Róla nem olvassuk a Szentírásban, hogy beteg lett volna. Ő maga a kicsattanó egészség volt, csupa élet. Ő maga az élet. Ha tehát engedjük, hogy ő élje az életét bennünk, akkor kisöpri onnét a betegségeket is.
Csakhogy mit teszünk mi? Rávilágít erre ez az elején felolvasott üzenet.
Az egyik probléma ez: Most arra kérlek benneteket, nézzetek jól a szívetekbe: vajon ti kit szolgáltok! Engem, vagy a saját akaratotokat? Ez a nagy vízválasztó. Hogy valaki Isten akaratát keresi és szolgálja, vagy pedig a saját akaratát. Ez az önkeresés nagyon tudja álcázni magát, nagyon el tud rejtőzködni. Még a vallásos cselekedetek mögé is, a templomba járás mögé is, az imádság mögé is, a templomi közösségekben való különféle tevékenységek mögé is. Az énközpontú ember, a saját akaratát kereső ember mindent ennek a szolgálatába tud állítani. Csak azt keresi, hogy neki legyen jó, hogy az ő akarata teljesedjék. És ha valaki ellent mer mondani neki, jaj annak. Az ilyen emberben éhesen, megkötözve, keresztre feszítve van jelen Jézus.
Atyám, legyen meg a Te akaratod. Ne az enyém, hanem a tiéd. Még Jézusnak is meg kellett ezért küzdenie. Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd!
A másik probléma: ha nem engedelmeskedtek a lelkiismeretetek vezetésének, akkor a gonosz lélek veszi át életetek irányítását, és elszakadtok Tőlem. Ennek a nemzedéknek a nagy része, kényelemszeretete miatt, sajnos átengedte élete vezetését a gonosz léleknek.
Még azok is, akik felismerték az önakarat veszélyét, és küzdenek ellene, azokat is fenyegeti ez a másik veszély, hogy kényelemszeretetük miatt átengedik a vezetést a gonosz léleknek.
Az önakarat mellett tehát a kényelemszeretet a másik nagy ellenség, mert könnyen a gonosz lélek karmaiba lök bennünket. Fel kell tehát ez ellen is venni a küzdelmet. A minél igénytelenebb élettel, a böjttel, és az önmegtagadásokkal. Az önmegtagadások közül a legjobb a szolgáló szeretet cselekedeteinek a vállalása.
Mielőtt eljön a nagy figyelmeztetés, azt ajánlom nektek, hogy keressetek meg Engem a szívetek mélyén, és amíg nem késő, oldjatok fel a bűneitek általi megkötözöttségből.
A garabandáli jelenésekhez, és más jelenésekhez hasonlóan itt is megismétlődik többszörösen, hogy lesz egy nagy figyelmeztetés, amely az egész emberiségnek szól.
De nem kell erre a nagy figyelmeztetésre várnunk. Betegségeink, bajaink is lehetnek ilyen figyelmeztetés. Ezek elkerülése, az ezekből való gyógyulás miatt is keresnünk kell ezekből a megkötözöttségeinkból való szabadulást.
A nagyfaluban való közösséget most az elmúlt hónapokban arra figyelmeztetik az égiek, hogy egyénileg és közösségben is mondjanak szabadító imákat önmagukért. És megkapták a felszólítást arra, hogy tegyék közzé ezeket az üzeneteket. Tehát nekünk is szól ez az önmagunk szabadításáért való imádság.
Az imák nehéz helyzetekben c. füzetből, vagy máshonnét való imákkal végezzünk egyénileg ilyen imákat. És közösen is fogunk imádkozni most a felajánlás előtt, és az áldozás után.
Ha minél előbb megtaláltok engem a szívetekben − akár éhesen, megkötözve, keresztre feszítve − a bűnbánat és a szolgáló szeretet által helyre hozhattok mindent!
Jézust megtalálni a szívünkben. Ez a legfőbb kulcsa gyógyulásunknak is. Mert ha valóban hisszük, hogy ő jelen van a szívünkben, és begyakoroljuk, hogy ott élhessen, és mint a szív által keringetett vér, átjárja egész testünket, egész valónkat, akkor az áhított gyógyuláshoz is közelebb kerülünk.
A Jézussal való egységünk elmélyítése a kulcsa gyógyulásunknak, és minden egyéb problémánk megoldódásának is. Ha begyakoroljuk, hogy vele kelünk, vele fekszünk, vele járunk, vele dolgozunk, mindent általa, vele és benne cselekszünk, akkor, még ha ránk helyez is az ő értünk vállalt szenvedéseiből, azt is szívesen és örömmel viseljük.

Lelki élmény az eucharisztikus kongresszuson

Az Eucharisztikus Kongresszus (2013. 05. 10-11.) az Oltáriszentségbe rejtőzött, Önmagát osztó Megváltóról, Jézus Krisztus mai nap is tevékeny lélekmentő szándékáról szólt.

A szenvedés értékéről

Bocsa József: A szenvedés értékér?l

Gyógyító szentmise és alkalom ez a mai. Talán a legnagyobb gyógyító zarándokhely Lourdes. Akik oda zarándokolnak, azok közül kevesebben vannak, akik meggyógyulnak. A többség nem gyógyul meg. Lelkileg azonban a legtöbb ember megvigasztalódik, er?t kap betegségei elviselésére.

Mi is abban reménykedünk, hogy Isten meggyógyít, vagy elindít, ill. tovább segít a gyógyulás útján, és hogy er?t ad. Nem gondolom, hogy ezek a mi gyógyító alkalmaink felülmúlnák Lourdes-ot. Isten meggyógyítja azokat, akiket itt meg akar gyógyítani. Ha nem is gyógyítana meg, az hiszem a legtöbbünket meg akar vigasztalni, er?síteni. A most következ? Nagy Szt. Gergelyt?l vett gondolatokkal azt szeretném segíteni, hogy feltételezve a legrosszabbat, hogy megmaradnak bajaink, betegségeink, de mégis, ezek közepette is, ezekben is meglássuk Isten irgalmát és szeretetét.

Nagy Szent Gergely pápa (vele zárul az Egyház ókora) sokat szenvedett. Már szerzetes korában, a kolostorban is sokat betegeskedett. A betegség szinte állandó kísér?je volt egész életén át. 14 évig volt pápa. Keresztútjának mintegy 14 stációja voltak ezek az évek.

Már csaknem két éve vagyok betegágyhoz kötve ? írja 3 évvel halála el?tt ? és olyan szörny?, köszvényb?l ered? fájdalmakat érzek, hogy ünnepnapokon is alig kelhetek fel három órára, hogy a szentmisémet bemutassam. De mindjárt utána ismét le kell feküdnöm, és borzalmas kínok közt a fájdalom kitörésének helyet engednem. Fájdalmaim sem megsz?nni, sem megölni nem akarnak… Testem annyira kiaszott, mintha már koporsóban nyugodnék. Majd kés?bb ezt írja: Már régóta fel sem kelek többé, a köszvény szinte meg?röl. Mintha t?z égne tagjaimban, mely minden életkedvemet elveszi. Testi gyengesége gyengéddé tette ?t embertársaival szemben. Sokat szenvedvén részvéttel tudott lenni a szenved?k iránt. A szenvedésr?l írt szavai ezért hitelesek.

Néha lelki haladásunkban nemcsak kísértések érnek, hanem csapások is ostoroznak. De amikor kísértések érnek, jó történik velünk, nehogy felfuvalkodjunk erényeinkben, melyekben el?re haladunk. Mikor pedig ostoroztatunk, a reánk zúduló csapások arra intenek, hogy a világ által el ne csábíttassunk...

Tehát a kísértések megóvnak a felfuvalkodottságtól, a g?gt?l, az elbizakodottságtól. A szenvedéseknek a jó hatása pedig az lehet, hogy megóvnak attól, hogy elmerüljünk a világ örömeiben és csábításaiban.

Szentírás magyarázataiban ezeket írja. A jó föld türelem révén terem gyümölcsöt, mert mit sem ér a jó, amit teszünk, ha nem t?rjük el a rosszat egykedv?en embertársaink részér?l. Minél magasabbra emelkedik valaki ugyanis lelkileg, annál több kereszt terem számára az életben. De az Úr szava szerint az ilyenek a türelem által teremnek gyümölcsöt, mert mid?n a csapásokat türelemmel viselik, azoknak elszenvedése után felmagasztaltatnak. Így törik össze a sz?l?t is, hogy bor legyen bel?le. Így törik össze az olajbogyót is, hogy mint kövér olaj csurogjon alá a présb?l. Aki tehát a b?nt teljesen le akarja gy?zni, iparkodjék tisztulásának ostorait türelmesen elviselni, hogy annál tisztábban jusson az ítél? Bíró elé, minél jobban égeti ?t most tisztára a salaktól a szenvedés tüze.

A szenvedések tehát türelemre nevelnek minket, és tisztító erejük van. A tisztulás azért fontos, mert az feltétele annak, hogy Isten közelében élhessünk. Tisztulás nélkül nem vagyunk képesek elviselni Isten közelségét, tartósan befogadni az ? békéjét.

Nagy Szent Gergely egyik legfontosabb m?ve a lelkipásztorkodás kézikönyve. Ebben részletesen leírja, hogy a különféle életállapotokban mikre kell a hangsúlyt helyezni. Szól a betegségekr?l is.

Azt írja, hogy a betegség éppen annak a jele, hogy Isten fiainak tart minket.

A Jelenések könyvében ez szerepel: Én akiket szeretek, azokat megkorholom és megfenyítem. (Jel 3,19) A Példabeszédek könyvében pedig:  Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítéseit, és meg ne und dorgálását, mert az Úr azt feddi, akit szeret, és azt a fiát sújtja, akit kedvel. (Péld 3,11-12) Szent Pál is szól err?l: Már testi atyáink fenyít?ink voltak és féltünk t?lük; vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk. Mert azok kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket; a Mennyei Atya pedig azért, mert a mi hasznunkra van, hogy megszentelését megnyerjük. (Zsid 12,9-10) Miközben szenvedünk bizalmat kelthet bennünk, a 33. Zsoltár: Bár az igazakat is sok szenvedés éri, ?ket az Úr mindenb?l kimenti. (Zsolt 33,20)

El kell mondani a betegeknek ? írja -, hogy ha a mennyei hazát tartjuk a magunkénak, akkor itt mint idegenben, szükségképpen szenvedéseket kell elviselnünk.

Azt is írja, hogy nagy hasznára van a léleknek a test betegsége, mert ez önismeretre vezet. Amíg egészséges az ember addig könnyen megfeledkezik fontos igazságokról. A betegség viszont gyarlóságát is eszébe juttatja. Tehát ismét: megóv az elbizakodottságtól.

A seb kék foltja eltörli a b?nöket, a csapások okozta fájdalom mind a gondolattal, mind a cselekedettel elkövetett gonoszságokat eltörli. A fájdalomnak titkos sebe a rossz cselekedetek gonoszságaiból gyógyít ki bennünket.

Szüntelen a betegek szeme el?tt legyen ? írja befejezésül, és ez legyen számunkra is a befejezés ?, amit Megváltónk az Ö teremtményeit?l szenvedett…Miután az ? szenvedéseit megfontoltuk, miért tartaná bárki is oly elviselhetetlennek, hogy az ember csapásokat szenvedjen Istent?l b?neiért, mikor Isten oly sok rosszat szenvedett az emberekt?l a maga jótéteményeiért? Vagy józan ésszel lehet-e hálátlannak lenni a csapásokért, ha az sem múlt ki csapások nélkül, aki minden b?n nélkül élt közöttünk?

Internetes csalás - amikor sok pénzt ígérnek...

Kétségbeesett és/vagy hiszékeny emberek beugratására számtalan weboldal szakosodott az interneten. Ezek általában olyasmikkel csalogatnak, hogy segítségükkel bárki képes lesz valamicske kevés munkával havi milliós pénzt keresni. Mint például a debreceni anyuka, Müller Katalin, aki havi 4500 dollárt keres, otthonról dolgozik egy keveset, és csak úgy dől hozzá a pénz. A baj csak az, hogy Müller Katalin természetesen nem létezik, ezért természetesen meg sem gazdagodhatott.

Röviden a médiáról

Sípos (S) Gyula: Röviden a médiáról

A keresztények körében a legelső „média-vitát” minden bizonyal Jézus közvetlen tanítványai folytatták le, mesterük halála után..

A kérdés az volt, szabad-e írásban rögzíteni, és így könnyebben hozzáférhetővé tenni Krisztus szavait. Az ellenzők több súlyos érvet is felsorolhattak. Ilyen például, hogy Jézus maga semmit sem jegyzett le és követőit sem biztatta erre. Aztán a leírt szavak könnyen a beavatásban nem részesültek kezébe kerülnek, akik ezt jó esetben félreértik, rossz esetben tudatosan félremagyarázzák. Így előáll az az eset, amitől Jézus óvott, amikor azt mondta, hogy „ne vessétek disznók elé gyöngyeiteket…” Ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak be, ha a Szó, az Ige kikerül a megbízható emberek ellenőrzése alól. Egyáltalán: lehet-e a Kinyilatkoztatást írásban továbbadni, amikor a Mester maga is sokszor példabeszédekben szólott, hogy azt csak a tudásban részesülők értsék?
Valószínűleg a viták még javában folytak, amikor Jézus Krisztus halála után mintegy húsz évvel megjelentek az első logion-gyűjtemények, és Péter apostol igehirdetése nyomán Márk is összeállította Evangéliumát.
Az élet akkor túlhaladta a vitát, de nem állította le. Az minden esetben újra fellángolt, amikor az Egyháznak szembesülnie kellett az új „hordozóeszközök” megjelenésével. Így történt ez a könyvnyomtatás, a rádió, a film, a televízió vagy az megjelenésekor is. Ennek részben emberi, „nehézkességi” okai is voltak. A felnőtt nemzedék mindig nehezen tanulta meg az új eszközök használatát, amit a következő generáció viszont már gyermekként elsajátított és magától értetődően használt. Aztán az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új eszközökkel olyan nézetek széles körű terjesztésére is lehetőség nyílott, amelyek gyökeresen ellentmondtak az Egyház tanításának. Jobbnak látszott inkább visszahúzódni a „fertőzött területektől” és nem elkeveredni a bűnös világgal.
Mindig voltak azonban olyanok, akik inkább előre tekintettek. Megfogadták Jézus figyelmeztetését, hogy „a világ fiai a maguk módján okosabbak nálatok, tanuljatok tőlük” – mégpedig úgy, ahogy Pál apostol írja: „mindent megvizsgáljatok, s a jót megtartsátok.” A kis gyülekezetek és szekták, amelyek számára létfontosságú volt, hogy minél gyorsabban minél több emberhez eljuttathassák üzenetüket, általában korán felismerték az új eszközök jelentőségét, és éltek a kínálkozó lehetőséggel. (A történelmi egyházak nagy apparátusa általában sokkal lassabban és nehézkesebben reagált. Érdemes lenne egyszer elemezni, hogy a ’70-es évek végén megszülető Hit gyülekezete hogyan élt már kezdettől ezekkel az eszközökkel, és hogyan érte el, hogy az ezredfordulóra a média minden szegmensében hatékony és jól múködő, működtetett eszközökkel rendelkezik. Hetilap és havilapok, saját rádió- és tévéműsorok, internet, könyvkiadás, az oktatási rendszer egészét lefedő intézmény-hálózat saját ingatlanokon, stb.)
Miközben nyugodtan vallhatjuk, hogy a „legfőbb jó az élőszó” és a személyes találkozás, észre kell vennünk, hogy ez a „találkozás” ma már sokszor a közvetítő közegeken keresztül zajlik. Sőt, az emberek többet kommunikálnak a médiával és a médián keresztül, mint közvetlenül egymással. Ráadásul a „közvetítő közeg”, a média ma szabadabban hozzáférhető, mint eddig bármikor. (Az internet megjelenésével különösen is előtérbe került a „tartalom-szolgáltatás”…) Ha pedig ez igaz, akkor az egyháznak is meg kell találnia a módját arra, hogy a médián keresztül közvetítse Isten üzenetét az embereknek. Világi kézben lévő, és saját média-eszközökön és –felületeken keresztül egyaránt.
Maga a közvetítő közeg – nevezzük most egységesen médiának - azonban nem szabad, hanem erősen leterhelt. Itt most nem a tulajdonosi struktúrára gondolok, hanem arra, hogy az elvileg szabad „tartalom-szolgáltatás” az információ-verseny miatt gyakorlatilag csak korlátozottan juthat el a befogadóhoz. A „represszív tolerancia” (elnyomó tolerancia - Marcuse) gyakorlata figyelhető meg: a nagy és erős tartalom-szolgáltatók elöntik a médiát a saját anyagaikkal, megpróbálva elérhetetlenné vagy legalábbis nehezen hozzáférhetővé tenni más szolgáltatók anyagait.
A Biblia kifejezéseivel élve: a „széles úton” járók, a megromlott emberi természet vágyait és igényeit gerjesztve és maradéktalanul kiszolgálva, megpróbálják teljesen „betömni” az információs csatornákat, és így lehetetlenné tenni a „keskeny úton” járók számára az információszerzést és –továbbítást.
Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy megtagadjuk a médiát, sőt éppen ellenkezőleg! VI. Pál pápa így ír erről Evangelii Nuntiandi kezdetű apostoli buzdításában (a mai világ evangelizálásáról): „Korunk jellegzetességéhez tartoznak a tömegkultúra, a társadalmi kommunikáció eszközei, a mass-média (tömegmédia). Nem nélkülözheti ezeket az eszközöket a legfőbb Hír tudósítása, a hit elmélyítését szolgáló katekézis sem. Ha a tömegkultúra eszközeit az evangélium szolgálatába állítjuk, szinte a végtelenségig kitágíthatja az Isten szavának hallgatóságát: akár embermilliókra is. Az egyház mulasztással vétkeznék az Úr előtt, ha nem használná fel e hatalmas segítséget, amelyet az emberi értelem napról napra jobban tökéletesít. Az egyház ma ezeknek az eszközöknek a közvetítésével ’prédikálja a háztetőkről’ a rábízott üzenetet. Bennük modern és kiváló szószékre lel; általuk valóban tömegekhez tud szólni. A tömegkultúra eszközei azonban kihívást is jelentenek az evangélium számára. Lehetővé teszik ugyan, hogy az evangélium eljusson széles körökhöz – de ennek a szónak be kell hatolnia az egyes emberek lelkébe, szívébe, mindenkiébe külön-külön, személyesen, mintha ő lenne az egyetlen. Személyes elfogadást, személyes elköteleződést kell elérnie.”
Egyelőre tekintsünk hát el attól, hogy a médiát eleve jónak vagy rossznak nevezzük. Fogadjuk el semlegesnek, amely a benne áramló tartalomtól függően jó vagy rossz célok szolgálatában áll. Ha ez így van, nekünk elemi kötelességünk, hogy a számunkra elérhető és megvalósítható módon jó célok szolgálatába állítsuk a média-eszközöket. Ezt tesszük mi is, akik használói/munkatársai vagyunk honlapunknak. Erre hívunk mindenkit - kapcsolódjon be itt nálunk, vagy az általa elérhető más média-felületeken...