A világot átalakító erő
Jézus Krisztus Isten országának terjedését, növekedését képekben, hasonlatokban fejezte ki. Szántóföldbe rejtett kincs, ami értékesebb mindennél. Olyan, mint egy mustármag, amit elvetnek a földbe, s nagy fává nő és még az égi madarak is lakást vesznek benne. Mag, amely kikel és növekszik, éjjel és nappal, ha akarjuk, ha nem. Isten országa, amely bennünk és körülöttünk van, láthatatlanul és mégis valóságosan.
Állj középre!
Bemegy Jézus szombaton a zsinagógába. Ott van egy béna kezű ember, és a többiek nézik, hogy Jézus meggyógyítja-e. (Klasszikus csapdahelyzet: ha meggyógyítja törvénytörő, mert szombaton munkát végez, ha nem, akkor meg szívtelen…) Jézus azt mondja a béna kezű embernek: állj középre! Ma is, most is ezt mondja nekünk is, és ez egyszerre örömteli és szorongató helyzet számunkra.
Nézzünk szembe az igazsággal
Szeretjük azt hallani, hogy az Isten szeret minket – és ez igaz -, de azt már nem szeretjük hallani, hogy attól, hogy az Isten szeret minket, még elkárhozhatunk – pedig ez is igaz. Jézus nagyon súlyos szavakat mondott az ítéletről, a kárhozatba vezető széles útról, a megbocsáthatatlan bűnről és Isten haragjáról – most akkor szeret minket az Isten, vagy nem?
Gyökerében orvosolni a bajt
A szombati lelki nap címe az volt, hogy Jézus a megmentő, és többek között arról is beszéltem, hogy a világ mai nagyon súlyos válságait nem tudjuk pusztán világi eszközökkel megoldani, mert minden ilyen megoldás egy újabb problémát generál. (Használhatunk benzines autók helyett akkumulátorosat, de az is szennyezni fogja a környezetet, stb.) Le kell hatolnunk a problémák gyökeréig, feltárni a bajok okát, hogy aztán a megoldás is megszülethessen személyes életünkben, de közösségi és társadalmi méretekben is:
Az Örömhír kezdete
Ha örömöt akarunk szerezni valakinek, nem szoktuk azzal kezdeni, hogy a hibáiról beszélünk. Úgy tűnik azonban, mintha Isten nem értene velünk egyet ebben a dologban, szerinte az Örömhírt a bűnbánattal kell kezdeni… Mielőtt rátérnénk arra, mit is jelent a bűnbánat-tartás, megtérés, érdemes erről a vallások között egyedülálló módszerről és követelésről beszélni néhány szót.
Mózes felemelt karja, Jézusé és a miénk...
A Kivonulás könyvében vagy egy nagyszerű történet az imádság erejéről. Mivel e héten csütörtökön, Árpád-házi Szent Margit ünnepén lesz az Imanap hazánkért – és jelenleg is imakilencedet tartunk hazánkért -, fontosnak érzem ezt a történetet Mózes felemelt karjairól, aztán még inkább Jézus kitárt karjairól és a miénkről is. De először olvassuk el a történetet:
Milyen szándékokra imádkozzunk hazánkért?
Húsz évvel ezelőtt szerveztünk először imanapot hazánkért január 18-ára, Árpád-házi Szent Margit ünnepére – akkor még Nemzeti Imanap néven -, és évek óta imakilencedet is tartunk előtte (ami most szerdán, 10-én kezdődik). A kilenced alatt már megfogalmazunk imaszándékokat – most azonban elbizonytalanodtam, hogy mik legyenek azok, aminek oka egy tapasztalatom, amit a honlappal kapcsolatban és személyes beszélgetésekben is megélek.
A 2024. évi vezérigéről
Minden év elején imádkozunk azért, hogy Isten adjon az életünkbe egy olyan vezérigét, amely azt az évet bevilágítja, mintegy irányt mutatva. Mondhatjuk, hogy a 2024. évre egy „boldogmondást” kaptunk, bár az is igaz, hogy nem az evangéliumból, a hegyi beszédből, hanem a Jelenések könyve elejéről:
Várakozni a váratlanra
Úgy tűnik a Szentírásból, hogy az emberek szinte mindig csak utólag értik meg a próféciát, amikor az már beteljesedik. Így volt ez Jézus idejében is. Hiába várták már évszázadok óta a Messiást, hiába készültek rá, mégsem ismerték fel, mert emberi módon gondolkodtak és várakoztak. Attól tartok, ha mi is így „kutatjuk az idők jeleit”, akkor nem vesszük észre, amikor Isten „épp most”, váratlan módon, belép az életünkbe… Itt egy váratlanul rövid Eheti:
Szívünk barlangistállójába beköszön az Isten
Rendhagyó hétfői Eheti, egy kép és egy vers:
Hová tűnt a remény?
Megboldogult gyerekkorunkban az iskolában az elképzelt jövőről kellett rajzot készítenünk. Az elkészült képek tele voltak robotokkal, repülő autókkal, reménnyel és optimizmussal. Jó irányba haladunk, meghódítjuk még a csillagokat is. Ma épp ellenkezőleg, apokaliptikus víziókkal van tele a jövőnk, minden egyre rosszabb lesz, háborúk, világvége… Hová tűnt a reményünk? Hová tűnt a keresztények reménye, akik elvileg az isteni erények, a hit, remény és szeretet hordozói?
