- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
A Szent István Társulat így fordítja a mondatot: „Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére.” (Mk 14, 26) A Szent Jeromos Társaság fordítása már kicsit pontosabb: „Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.” Károli Gáspár – a legrégebbi református fordítás – szerint egyszerre történt a két dolog: „És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.” A Gedeon Társaság jellegzetesen református szóhasználata is fontosnak tartja az éneklést: „Az ünnepi dicséret eléneklése után kimentek az Olajfák hegyére.” Végül Csia Lajos szó szerinti fordítása így hangzik: „Majd az éneklés után kimentek az Olajfák hegyére.” A Szent István Társulat „szemérmes” fordítása imádkozásról beszél, ami ugyan magába foglalja az énekelve imádkozást is, de azért első olvasásra nem erre gondolunk. (A hálaadó zsoltárra való utalás a szövegben talán éppen ezért került bele, mert a Vulgata-fordítás idején a zsoltárokat énekelték.) A szó szerinti fordítás is kevesebb az elégnél - „éneklés után” –, bár sejthetjük, hogy itt a zsidó kultúrában magától értetődő zsoltáréneklésről, azaz énekelt imáról van szó. Miért olyan fontos ez nekünk? A dicsőítésben rejlő erő miatt.
Bővebben: Imádság, éneklés, dicsőítésben rejlő erő (Mk 14, 26)
- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
A hagyomány szerint Márk Péter apostol munkatársa és tolmácsa volt, és evangéliumában Péter igehirdetését adja tovább. Úgy tűnik, az apostoli kar vezetőjének fontos volt, hogy amikor Jézus életéről beszél, elmondja saját – és a többi tanítvány -, bukásának történetét is. Nyilván nem azért tette ezt, mert örömét lelte önmaga szidásában, hanem azért, hogy hallgatósága tanuljon belőle.
- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
Márk leírása Jézus getszemáni gyötr?désér?l ismét jól mutatja, hogy Péter tanúságát adja tovább – ezért emeli ki a három legközelebbi tanítvány, s f?leg Péter értetlenségét és bukását. Sok mindent lehetne írni err?l a jelenetr?l. Össze lehetne hasonlítani szövegét a másik három evangéliummal. Például Márk nem, de Lukács említi a vérrel verítékezést, János pedig leírja a szolga nevét (Malkusz), akinek Péter levágta a fülét – ebb?l arra is következtethetünk, hogy Malkusz kés?bb a keresztény közösség tagja lett. Lehetne beszélni Jézus háromszori segítségkérésér?l és annak kudarcáról, stb. Most azonban egy másik részletr?l szeretnék írni: arról, hogyan gy?zött Jézus Krisztus a Getszemáné kertben. Annak megértése ugyanis, hogy a test és az érzékek, a psziché er?tlenségét hogyan gy?zi le a lélek (szellem) ereje, a Jézus Krisztusban való gy?zelmünk kulcsa.
Bővebben: Lélek és test, erő és erőtlenség - Getszemáné (Mk 14, 32-42)
- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
Názáreti Jézus, az ács fia, Isten Fia, aki tökéletesen ugyanolyan mint a többiek, és mégis teljesen más. Elfogatásának története csodálatosan illusztrálja ezt:
Bővebben: Tökéletesen ugyanaz és mégis teljesen más (Mk 14, 43-50)
- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
Márk az evangéliumban nagyon tartózkodó önmagával kapcsolatban. Sehol nem tolja előtérbe jelenlétét, nem dicsekszik, nem játssza a jólértesültet, pedig volna oka rá. Célja mindig Jézus Krisztus, az Isten Fia örömhírének, a szenvedő Krisztusnak és a megváltás beteljesítésének bemutatása. A Getszemáné kertbeli jelenetbe mégis beleírja egykori, fél-gyermeki önmagát. „Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.” (Mk 14, 51-52)
A hagyomány a kezdetektől úgy tartja, hogy ebben a két rövid mondatban az evangelista magáról írt. Találó önjellemzés ez, még ha egyoldalú is. Márk későbbi életében visszaköszön még egyszer ez a „mégis követte – otthagyta” kettősség. Az Apostolok Cselekedetei szerint Pál és Barnabás magukkal vitték őt Ciprusra segítőnek. Amikor ott elvégezték a munkájukat, tovább akartak menni Asia tartományba, de Márk a várható nehézségek miatt nem ment velük. Pál ezen úgy megorrolt, hogy később, amikor Barnabás újra magukkal akarja vinni, Pál ezt nem helyeselte, így ők is kettéváltak: Pál ment Szilással, Barnabás pedig Márkkal.