- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
A templom megtisztításának történetét mind a négy evangelista közli, bár érdemes felhívni a figyelmet egy különbségre. A három szinoptikus evangélium Jézus nyilvános működésének végére, az utolsó hétre teszi a történetet, míg János evangéliuma a legelejére. Így aztán kialakult az az elképzelés is, hogy Jézus kétszer űzte ki a templomból az árusokat, egyszer a nyilvános működése elején, egyszer pedig a végén.
Én ezt nem tartom valószínűnek. Igaz ugyan, hogy – mai nyelven szólva -, nagy reklámértéke lett volna egy ilyen prófétai tettnek a nyilvános működés kezdetén és felhívta volna a figyelmét rá, de a Megváltótól idegen volt az ilyesfajta önreklám keresése. Az is nehezen elképzelhető, hogy működése kezdetén el akarta volna magától idegeníteni azokat, akiket épp megnyerni szándékozott. Ráadásul csodálatos embermentő tettei hamar ismertté tették Őt, „híre elterjedt az egész vidéken”, nem volt szüksége külön figyelemfelhívó akciókra.
- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
„Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. Péternek eszébe jutott (az átok): „Mester - mondta -, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” Jézus így felelt: „Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket. Mert ha ti nem bocsátotok meg, nektek sem bocsátja meg bűneiteket Atyátok, aki a mennyekben van.” (Mk 11, 20-26)
- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
"...Most kiderül, hogy a nép vezetőiben nincs sem valódi bölcsesség, sem jellemszilárdság. Hinni nem tudnak, de ahhoz sincs bátorságuk, hogy bevallják hibájukat, hogy nem hittek Jánosnak. Gőgjük és büszkeségük megakadályozza, hogy megértsék és elfogadják Isten Fiát, akit az Atya épp az ő segítségükre és Izrael, és az egész világ megváltására küldött. A legtöbb, ami kitelik tőlük, annak kimondása, hogy „nem tudjuk”. De ez sem a tudatlanság beismerése, hanem csak bűnös gondolataik és szándékaik leplezése..."
- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
Jézus az utolsó héten minden eddiginél nyíltabban szól Izraelről és önmagáról. Ebben a példabeszédében beszél hazája állapotáról és eljövendő sorsáról, előre megprófétálja meggyilkolását majd ennek következményeit – nem csoda, hogy el akarják fogni, hogy megöljék… De olvassuk el először a példabeszédet:
Bővebben: Egy példabeszéd Izrael és a Messiás sorsáról (Mk 12, 1-12)
- Részletek
- Kategória: Márkot olvasva
A most következő történetben Jézus csodálatos bölcsességről tesz tanúságot az emberi ravaszsággal, ügyeskedéssel szemben. Igaz, az eset magyarázói a későbbi korokban sem szűkölködtek ugyanebben az emberi ravaszságban, amellyel azt kifordítani és saját szájuk íze szerint magyarázni igyekeztek. A történet arra is rávilágít, hogy az istenkísértés nem annyira a lehetetlen dolgok erőltetését jelenti – sőt, az inkább hitpróba -, mint inkább azt a törekvést, hogy Istent belekényszerítsük az általunk elgondolt megoldások követésébe.