Szeretet történetek a Bibliából: Az asszony teremtése
Akkor Isten megteremtette a férfit. Az Ádám nevet adta neki, ami azt jelenti, hogy ember. Szép volt Ádám, hogyne lett volna szép, amikor Isten az emberben foglalta össze a teremtett világ egészét. Ugyanazokból az elemekből épült fel, amelyek az egész teremtett világot alkották, az élettelen kövektől az élő állatokig. Megkapta a növényi és állati lét valóságát, az érzékelés örömét és a növekedés boldogságát, s hozzá az érzelmi gazdagságot, örömet és kíváncsiságot, s mindazt, amit az állatok is birtokolnak. Isten megajándékozta az embert az önmagára ismerés és fogalmi gondolkodás csodájával is, az ember pedig körüljárt és megnevezett minden növényt és állatot. Végezetül pedig Isten belé lehelte saját Lelkét, hogy az ember társa lehessen, megismerhesse és megszerethesse azt is, ami a természetes világon túl van, Istent önmagát.
Szeretet történetek a Bibliából - A szép Putifárné és József
Kerüljetek beljebb ide, egész Egyiptom legjobb vendéglőjébe! Sehol olyan jó bort, finom ételt, készséges rabszolgalányt nem találtok, mint nálunk. Helyezzétek magatokat kényelembe. Vacsorátok hamarosan elkészül, addig is hadd szórakoztassalak benneteket. Mesélhetek isteneink történeteiből, vagy nagy hőseink tetteről. Esetleg a legújabb pletykák? Jó, akkor elmondom nektek, hogy járt az őrség kapitánya és az ő felesége, a szép Putifárné azzal a héber ifjúval, akit megvásároltak rabszolgájuknak.
Reményik Sándor: Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Mit tegyünk Farkassal?
Még egy mese a hamarosan megjelenő Tanulságos mesék kötetből:
Sípos (S) Gyula: Mit tegyünk Farkassal?
Akkor történt mindez, amikor az emberek és az állatok, a tündérek és a törpék még együtt éltek. Igaz, a szétválás már elkezdődött. Az emberek házakat építettek maguknak, a törpék pedig barlangokat vájtak, de még meglátogatták egymást és sok feladatot egymással összefogva oldottak meg. A madarak levadászták a zöldséges kert rovarkártevőit, cserében az emberek télen magokat tettek ki nekik. Ha Medve úr méhrajt talált egy fa odvában, hívott néhány férfit a faluból, azok füsttel elkábították a méhecskéket, aztán a kiszedett lépesmézből adtak a medvének is.
Szépségverseny az erdőben
A mai (július 25. péntek) érdi író-olvasó találkozóra valószínűleg viszem ezt a mesét - Szépségverseny az erdőben -, amit az iskolában írtam a napközis gyerekeknek. Ez a mese benne lesz a hamarosan megjelenő Tanulságos mesék című meséskönyvünkben is. Tessék parancsolni, kedvcsinálónak:
Sípos (S) Gyula: Cipők és virágok (novella)
Egy reggelre valaki virágokat ültetett a Duna-parti cipőkbe.
Egy influencer turista, bár nem tudta mit lát, lefotózta és feltette a képet a mindenkinek szóló személyes fiókjába a netre. A helyben ülő világjáróknak tetszett a kép, ők is megosztották, míg az a földet megkerülve visszatért hozzánk, ahol a tizenöt másodperces hírnév egynapos szenzációvá vált a médiában:
Amikor a Pünkösd hétfő keddre esett
Itt egy novella, még régebbről, kikapcsolódásul, szokatlan megközelítésben: Amikor a Pünkösd hétfő keddre esett. Tessék parancsolni!
Sípos (S) Gyula: Emberke
Most, hogy Kapu Tibor, egy magyar ember van fent az űrben, eszembe jutott egy mese, amit még 2017-ben írtam a napközis csoportomnak. (Ilyenkor ők mondják a szereplőket és én megírom hozzá a mesét...) A történet egy kisfiúról szól, aki űrhajós szeretne lenni, a címe: Emberke. Tessék parancsolni:
Borsószem hercegnő (szerelmes mese)
Az angyalok nagy jutalmat kaptak munkájukért. Ki kellett ugyanis fényesíteni a csillagokat, megpörgetni a bolygókat, a Tejutat pedig olyan tisztára söpörni, hogy azon a legkisebb csillagpor szemcse se maradjon. Mivel pedig az angyalok gyorsan és szorgalmasan dolgoztak, kérhettek egy ajándékot Istentől.
Sípos (S) Gyula: Családi ballagás (alkalmi vers)
Az iskolai ballagásra egy anyuka megkért, hogy írjak egy verset a fiának, akinek a nővére ballag, és a fiú fog szavalni a műsorban. Gyorsan írtam valamit, bár nem éreztem nagyon sikerültnek, de elküldtem, és meglepetésemre el is szavalták. Szóval, ha érdekel, itt a vers, Családi ballagás:
Károlyi Amy négy szép verse
Weöres Sándor és Károlyi Amy házassága a magyar irodalom egyik legkülönösebb és legmeghatóbb kapcsolata volt. Szerelmüket a szellemi szépség iránti közös elfogultságuk alapozta meg, és kölcsönösen a magasba emelték a másikat.
Károlyi Amy élete végéig gondoskodott gyereklelkű férjéről. Halálos ágya mellől sem mozdult el. „Mi fáj, Sándor?” – kérdezte. „Felmegyek a magasságos egekbe, az fáj” – ezek voltak Weöres Sándor utolsó szavai. Károlyi Amy négy szép verse itt:
